Szia.

Túl nagy változások nincsenek a legutóbbi jelentkezésem óta, viszont észrevettem, hogy kicsit elhanyagoltam mostanság a blogolást, írást. Ezt szeretném majd megszüntetni, szeretnék aktívan írni akár csak random gondolataimról is. Most az újabb projektem az lesz, hogy a "rólam" menüpontot újraírom, felfrissítem. Teljesen más a stílusom már azóta, mást tartok fontosnak megemlíteni, nem érzem igazán magaménak. De egyszerűen folyamatosan csak tolom magam előtt mint sok már feladatomat is.

Az elmúlt hetekben olyan vagyok mint a mosott sz*r. Nem igazán értem, hogy mi lett, valószínűleg ez a csodálatos időjárás sem tesz jót. Hiába alszok esténként egész nap alig bírom nyitvatartani a szemeimet. Gondolom a hormonháztartásom a feje tetején áll.

Visszakanyarodva a legutóbbi poszthoz. Végül nem vállaltam el a mérnöki pozíciót. Nevetségesnek éreztem volna magam benne, nevetségesnek éreztem volna a szituációt, hogy én mint mérnök. Tényleg hízelgő volt, hogy egy ekkora lehetőséget ajánlottak nekem, de nem véletlen vannak mérnök képzések. Lassan 30 évesen már nem akarom magam ráerőltetni olyan dologra, ami nem érdekel. Mert nem érdekelt volna az egész, csak időhúzás lett volna meg legalább fizet. De én nem ilyen vagyok. A hülye lelkiismeretem nem engedi ezt meg. Jelenleg tengek. Nem nagyon vannak lehetőségek, vagy ha találok is valamit természetesen vagy nincs visszajelzés vagy minden Pesten van, nekem az meg nagyon messze van, felköltözni nem akarunk. Szerencsétlen helyzetemre az ország egyik legnyomorékabb részén élek, párom nem is akar innen elköltözni (nem értem még mindig, hogy miért), így a gyári meló - eladó - lakatos hármasból választhatok igazából. Hatalmas jövő. Találtam egy junior social media manager pozíciót, beadtam rá, még mondjuk tart a jelentkezés, bár szinte biztos vagyok benne hogy úgysem jönne össze. Próbálok pozitív lenni, de azt érzem hogy a 29 évemmel már túl öreg vagyok oda, ahova tartozni akarok. Pedig se öreges szemléletem nincs, se lemaradva nem vagyok a trendekkel. Sokszor már csak azért olvasok el egy-egy hirdetést, hogy lássam mik az elvárások, lássam, hogy milyen irányba fejlesszem magam itt a szabadidőmben. Csak hát sok helyre tapasztalat nélkül fel se vesznek, de egy új területben hogy gyűjts tapasztalatot, ha nem is engednek oda? Ördögi kör. De legalább már kezd körvonalazódni, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Örülnék, ha sikerülne kreatív vonalon elhelyezkedni. Azon is gondolkoztam, hogy valami kis cuki karaktert készíteni, hozzá nagy bölcsességek, vicces jelenetek instagramra. Folyamatosan agyalok ezen, hogy milyen egyedit lehetne még alkotni, ami nincs már, hogy mivel lehetne kitűnni. Szerintem mondjuk animációs kisvideók is kellenének, ahhoz meg sajnos nem értek, bár jó lenne megtanulni :)

Kicsit el vagyok veszve az időben, az életben, de ez szerintem a blogon is észrevehető. Viszem jövő héten a tengerimalacainkat is orvoshoz, végre sikerült egzotikus állatorvoshoz eljutni, ugyanis az egyikkel valami nem oké. Az orvos azt mondta így a leírásomból, hogy ciszta. Remélem semmi komoly. Azért nevettem rajta, hogy lehet ő is cisztás mint én. Ezek a nők, állandóan csak a baj van velük.

Vasárnap lesz a szülinapom. Jön a család ünnepelni, bár egyáltalán nincs semmi ünneplő hangulatom, folyamatosan gondolkodom valami kreatív játékon, hogy ne csak csendben üljünk mint eddig, de nem igazán van ötletem.

Hamarosan megcélozzuk Dániát is. Már várom, jó lesz már kicsit kiszakadni innen, jó lesz már végre újra repülni és nem csak motoron ülni. Barátnőmékkel megyek ki. Szedem össze minden tudásom az országról, az emlékeimről. 

Régebben ugye sorozatok is feliratoztam, gondolkodtam rajta, hogy elkezdem újból majd csinálni, csak ide kerülnének ki a feliratok, és az összed eddigi feliratom is belinkelném ide. Ha már lenne valami végre, amivel le tudnám kicsit kötni magam és nem csak azon agyalnék, hogy mennyire szerencsétlen vagyok az tök jó lenne.

Fu, nagyon összevisszaság lett ez a poszt, de körülbelül itt tartok most az életben. Keresem az utam, önmagam.

Szia.

Kicsit elhanyagoltam mostanság a blogot, tökre bánom, de egyszerűen ezen a héten minden nap olyan nevetségesen fáradtan keltem, hogy hihetetlen. Kb. tényleg csak aludni voltam képes. Gondolom a millió front és telihold, meg hogy rettentő stresszes vagyok az elmúlt napokban. Igen a scrapbook sunday elmaradt, mert még azt sem csináltam :(

Ma van hivatalosan egy hete, hogy nem dolgozom a cégnél. Megtörtént a keddi kis ismerkedés is az új cégnél vagyis talán leendő új cégnél. Ez a helyzet viszont még nagyobb stresszt pakolt rám, mint amiben eddig voltam. És nem azért, mert nincs munkám és úristen mi lesz velem.... hanem mert kaptam ajánlatot, viszont szívem szerint azt mondanám rá, hogy nem. Tervezőmérnök pozíció lenne (tisztázzuk, se mérnöki végzettségem, se tapasztalatom, de még csak műszaki ismereteim se!!!!!) műanyag csomagolótálcákat kellene tervezni olyan cégeknek mint pl. a Bosch. Tökre jól is hangzik, wow mennyi értelmet láthatnak bennem, ha felajánlanak egy ilyen pozíciót nekem, tökre örültem először.... de kedden amikor bementem megnézni, hogy pontosan mit is csinálnak a mérnökök egyszerűen rájöttem: engem ez rohadtul nem érdekel. Igazi csajos csaj vagyok, így a műszaki dolgok olyan távol állnak tőlem mint innen Japán, és nem is érzek rá affinitást, hogy megtanuljam. A srácok baromi cukik voltak, mindenki nagyon kedves volt velem. Ez a munkahely mellett szól, plusz az is, hogy közel lenne hozzánk, nem kellene buszozni. De egyszerűen nem látom annak értelmét, hogy mindenkivel megutáltatom magamat, mert minden kattintásra várnám a visszajelzést, hisz annyira nem értek az ilyen dolgokhoz. Persze, szeretem a tervezést- de a grafikai tervezést!!!! Nem ezt..... nem fészkeket meg anyám tudja miket kialakítgatni a tálcákra. Tegnap voltam talán a legmélyebb ponton ilyen téren hogy mit csináljak... azt érzem, hogy a környezetem erőlteti rám, elvárják tőlem hogy fogadjam el, hisz nincs más, lenne legalább pénzem, ha nem tetszik majd felmondasz megint, ott a próbaidő.... Én nekem ez a mostani felmondás is annyira nehéz volt, hagyjatok már ezzel a felmondogatósdival. Maximalista vagyok, gyűlölném, hogy minden nap úgy kell bemennem, hogy most se fogom tudni hozni a szintet, az elvárást, most se fogom tudni, hogy mit is csinálok.

Viszont nincs semmi munka. Ideig-óráig el van az ember, van 3 hónap munkanélküli, de utána mi lesz? Persze az idő alatt azért van lehetőségem könnyebben munkát találni, hisz azonnal tudok ugrani, ha interjúról van szó. És ugye az is ott van, hogy ki tudja nem-e annyit akarnak, hogy bekerüljek a céghez és idővel raknának engem olyan pozícióba, ami sokkal testhezállóbb? Maga a cég tényleg szimpatikus, a főnök is, a kollégák is (végre megszabadulnék az idióta női közegtől). De nem érdekel amit csinálnék.......

1 hete vagyok hivatalosan is álláskereső, így annyira elkeserednem se kellene szerintem, illetve kijelenteni, hogy nincs semmi mert... 1 hét alatt túl nagy megváltást nem tud sok minden hozni. 

Mit csináljak? Úgy szeretnék valami jelet....