Szia.

Kicsit elhanyagoltam mostanság a blogot, tökre bánom, de egyszerűen ezen a héten minden nap olyan nevetségesen fáradtan keltem, hogy hihetetlen. Kb. tényleg csak aludni voltam képes. Gondolom a millió front és telihold, meg hogy rettentő stresszes vagyok az elmúlt napokban. Igen a scrapbook sunday elmaradt, mert még azt sem csináltam :(

Ma van hivatalosan egy hete, hogy nem dolgozom a cégnél. Megtörtént a keddi kis ismerkedés is az új cégnél vagyis talán leendő új cégnél. Ez a helyzet viszont még nagyobb stresszt pakolt rám, mint amiben eddig voltam. És nem azért, mert nincs munkám és úristen mi lesz velem.... hanem mert kaptam ajánlatot, viszont szívem szerint azt mondanám rá, hogy nem. Tervezőmérnök pozíció lenne (tisztázzuk, se mérnöki végzettségem, se tapasztalatom, de még csak műszaki ismereteim se!!!!!) műanyag csomagolótálcákat kellene tervezni olyan cégeknek mint pl. a Bosch. Tökre jól is hangzik, wow mennyi értelmet láthatnak bennem, ha felajánlanak egy ilyen pozíciót nekem, tökre örültem először.... de kedden amikor bementem megnézni, hogy pontosan mit is csinálnak a mérnökök egyszerűen rájöttem: engem ez rohadtul nem érdekel. Igazi csajos csaj vagyok, így a műszaki dolgok olyan távol állnak tőlem mint innen Japán, és nem is érzek rá affinitást, hogy megtanuljam. A srácok baromi cukik voltak, mindenki nagyon kedves volt velem. Ez a munkahely mellett szól, plusz az is, hogy közel lenne hozzánk, nem kellene buszozni. De egyszerűen nem látom annak értelmét, hogy mindenkivel megutáltatom magamat, mert minden kattintásra várnám a visszajelzést, hisz annyira nem értek az ilyen dolgokhoz. Persze, szeretem a tervezést- de a grafikai tervezést!!!! Nem ezt..... nem fészkeket meg anyám tudja miket kialakítgatni a tálcákra. Tegnap voltam talán a legmélyebb ponton ilyen téren hogy mit csináljak... azt érzem, hogy a környezetem erőlteti rám, elvárják tőlem hogy fogadjam el, hisz nincs más, lenne legalább pénzem, ha nem tetszik majd felmondasz megint, ott a próbaidő.... Én nekem ez a mostani felmondás is annyira nehéz volt, hagyjatok már ezzel a felmondogatósdival. Maximalista vagyok, gyűlölném, hogy minden nap úgy kell bemennem, hogy most se fogom tudni hozni a szintet, az elvárást, most se fogom tudni, hogy mit is csinálok.

Viszont nincs semmi munka. Ideig-óráig el van az ember, van 3 hónap munkanélküli, de utána mi lesz? Persze az idő alatt azért van lehetőségem könnyebben munkát találni, hisz azonnal tudok ugrani, ha interjúról van szó. És ugye az is ott van, hogy ki tudja nem-e annyit akarnak, hogy bekerüljek a céghez és idővel raknának engem olyan pozícióba, ami sokkal testhezállóbb? Maga a cég tényleg szimpatikus, a főnök is, a kollégák is (végre megszabadulnék az idióta női közegtől). De nem érdekel amit csinálnék.......

1 hete vagyok hivatalosan is álláskereső, így annyira elkeserednem se kellene szerintem, illetve kijelenteni, hogy nincs semmi mert... 1 hét alatt túl nagy megváltást nem tud sok minden hozni. 

Mit csináljak? Úgy szeretnék valami jelet....