Szia.

Újabb péntek, újabb AI art Friday poszt. Szintén vegyesen hoztam a képeket, lesz benne olyan, ami én generáltattam, lesz olyan, amit párom. Most eléggé sötét képek születtek, pontosabban főként azok tetszettek.

A saját filmes plakát házimhoz generáltattam az első képet. Első kiindulási pontom az volt, hogy valami vikinges filmposztert fogok készíteni, de valahogy végül nem akart összejönni. (Végül hackeres lett, amihez szintén én generáltam az összes felhasznált képet). Ez a kis sötét, norvégos házikós kép is így készült el. Imádom ezt a fajta hangulatot, ezeket a fajta képeket. Próbálkoztam tovább a lineartokkal is, több is készült belőle, az egyik kedvencem ez a rózsaszín lett.

A folytatáshoz kattints a bővebbenre! :)

Szia.

Elértünk ide is, megszületik az utolsó bejegyzés ebben a kis sorozatban. Ma van az utolsó napom a munkahelyemen. Boldog vagyok. Itt ülök bent a laptop előtt, és csak próbálom összeszedni a gondolataim. Az elmúlt két évre nem tudok feltétlen úgy visszagondolni, hogy rossz lett volna. Sőt... rengeteget köszönhetek ennek a munkahelynek mind szakmailag, mind emberileg. Megismerhettem egy számomra addig teljesen idegen területet, és úgy érzem (visszajelzések alapján), hogy sikerült egész ügyesen kitanulnom a csínját-bínját. Persze end-to-end recruitmenthez közöm se volt, így bőőőven lenne miben fejlődni, de én azt érzem, hogy nekem toborzási területen ez elég volt, nem szeretnék mélyebbre menni benne. Jó volt, szerettem csinálni, de nekem ebből ennyi elég volt. Én ehhez a munkához túl introvertált vagyok, és sokszor már túlságosan is fáradtnak éreztem magamat munka után. Nem élveztem, hogy állandóan menni kellett, hogy állandóan szerepelni kellett. Viszont mégis kimozdított a komfort zónámból, utáltam telefont kezelni, utáltam szerepelni, mostmár mind a kettő megy gond nélkül, egyszerűen csak fárasztó. Az elmúlt fél évben éreztem igazán azt, hogy elég volt, elfáradtam, nem vagyok megbecsülve. Jöttek vissza kismamák, velük sem voltam igazán kibékülve, a közvetlen vezetőm is azóta is bolondult meg igazán, mióta az egyik pióca folyton ontja a mérgét bele. Előtte se voltunk annyira jóban, de azóta különösen meghülyült.

Fog-e hiányozni? Persze. Egy szép, kényelmes irodában dolgozhatok, van büfén, naponta friss reggeli és ebédválaszték, busz, Photoshop AI. Ezek mind hiányozni fognak, ahogy azok az emberek is, akikhez valóban sikerült közel kerülnöm. Az utóbbi időben már tényleg túlságosan egyedül maradtam, akikkel igazán jóban voltam mind elmentek a cégtől. Megyei színvonalban már tök jól kerestem, az a pénz is azért fog hiányozni. Tervezhető volt az időm, ha el kellett mennem elmehettem, majd ledolgozom. Ezek mind nagyon pozitív dolgok. De egyszerűen ha az ember nem érzi jól magát a környezetében akkor el kell gondolkodni, hogy ér e bármi ennyit. Én kezdtem mentálisan rámenni, nem aludtam már jól, nem volt kedvem már bejárni, és ezt mind a közvetlen környezetemnek köszönhettem. De tapasztalatszerzésnek tökéletes volt, lettek igaz barátaim, és köszönöm, hogy ők vannak nekem. Tudom Brigi, hogy te olvasod ezt most! :) <3

Bízom a legjobbakban, bízom benne, hogy megtalál az, aminek meg kell engem találni. Bízom benne, hogy megérdemlek én is egy olyan munkahelyet, ahol megbecsülnek, szeretnek és támogatnak engem. Ahol a munkám ér valamit, ahol éreztetik velem, hogy jó hogy vagyok. Nem cserélném el ezt a 2 évet másra, mert igazából az elmúlt fél év volt az, amit őszintén megszenvedtem. Előtte egészen elvoltam. Szerettem. Tényleg hosszútávra gondolkodtam, amikor eljöttem az interjúra ide. Őszintén mondtam nekik, hogy nem pár évben gondolkodom, de ezt így hozta a sors. 

Bánom? Minimálisan. A fent felsoroltak miatt igen, bánom egy kicsit. De ez körülbelül addig fog tartani, amíg nem találok mást. :)

Ha te is úgy érzed, hogy kezd tarthatatlan lenni a helyzet akkor lépj. Helyetted senki se fog lépni, és ha valami szar akkor az valószínűleg max rosszabb lesz. Nem jobb. Hatalmas nagy erő és bátorság kell hozzá, de mindig helyezd önmagad az első helyre. 

Szia.

Rohadt módon elegem van. Soha nem vártam még ennyire a pénteket mint most. Minden egyes nap csak megerősítik bennem, hogy jól döntöttem, amikor felmondtam. Pénteken végre vége, de azért tesznek róla, hogy ne legyen minimális nyugim se az utolsó hetemen. Pontosabban, hogy felbasszam magam azon, hogy mennyire undorító emberekkel kell együtt dolgoznom.

Én csináltam tavaly a családi napos, sport napos, évzáró vacsorás plakátokat, jegyeket. A jegyeket egyenként kell felszámozni, 2x 2000, 1x 200 és 1x20. Persze nekem erre már van egy alap sablonom, így gyorsan meg vagyok vele, de erről senki se tud. Előző héten csütörtökön volt a drága főnökömnek egy megszólalása, hogy "amíg még itt vagy mindent kisajtolunk belőled, ami még eszünkbe jut" (anyád) meg "a családi napos plakát alapját meg a jegyeket megcsinálhatnám már most előre". Nem, nincs semmi program júniusban lesz az egész, hagyjál már. Nem fogok előre dolgozni semmivel, amire utána megint NEM ÉN hanem más kapná a dicséretet, más vállát veregetnék hogy jaj de jó lett. És azóta minden nap jönnek, hogy majd akkor a plakát, hogy állsz a plakáttal, majd csináld meg nekünk az nagyon nagy segítség lenne. Telibe szarom. Pont úgy, mint ahogy ti engem. Én csak egy egyszerű recepciós vagyok a ti szemetekben, akkor ne várjatok el tőlem grafikákat, sajnálom. Tudtak volna olyat ajánlani, amit én is elfogadok és akkor kedves kommunikációs munkatársunk se lenne szarban, mert vinném én a grafikákat meg az instagramot és foglalkozhatna csak a futóversenyével, de neeeeeem. Legyek recepciós. De azért ilyen grafika, olyan instagram stb. És utálom magam amiért nem tudom egyenesen odamondani, hogy nem. Pedig nem fogom megcsinálni, munkakörimben nincsen benne, így nem is lennék kötelező megcsinálni ezeket. Vagy max csinálok valami gagyi szart, aztán jól van. Hogy csináljak plakátot úgy, hogy semmi információ nincs még meg hozzá? Hogy nincs meg mennyi szöveg kell rá, mennyi kép, milyen stílus...?? Itt mutatkozik meg, hogy mennyire nem ért egyik se a tervezéshez. Itt mutatkozik meg hogy 3 hét egy 3 képes 1 szöveges grafika a kedves kommunikációs munkatársnak canvában. Ha anyukám megerőltetné magát még neki is menne az, amit ez lerak az asztalra. Elegem van, hogy azért kell minden szart nekem megcsinálni még most is, mert a kedvens kisasszony egyszerűen életképtelen és azt sem érti a cég 90%-a, hogy hogy van még itt. :) Senki se érti, hogy hogy engednek el engem, engem aki dolgozott, aki gyors volt, akinek nem kellett könyörögni 20x, akit nem kellett emlékeztetni 20x. Akihez mertek az emberek fordulni segítségért, mert valóban segítettem nem csak ígérgettem. És mint megtudtam annyit értem itt, hogy kapok búcsúzóul egy céges csomagot. Kolléganőm mondta nekik, hogy azzal ugye tisztába vannak, hogy a repiből mi kivesszük magunknak, amire szükségünk van? Ennyit érek, egy retkes 100 ft-os tételekből álló csomagot. Ha megkapom, akkor itt fogom hagyni, mert minek vigyem haza? Max kidobnám úgyis... plusz van mindenem.

Minden egyes nap csak egyre szánalmasabbak a szememben, de azért elvárják, hogy hozzak süteményt majd. :) Pedig még sütni is akartam, de süt a franc, hozok 1 zacskó pogácsát majd aztán osszák be. :) Éjszaka is alig aludtam valamit, mert még én érzem szarul magam amiatt, hogy nem akarok megcsinálni valamit, amiből NEKEM már semmi hasznom nem lesz....

Bocsi a napi rage poszt miatt.