Szia.

Túl nagy változások nincsenek a legutóbbi jelentkezésem óta, viszont észrevettem, hogy kicsit elhanyagoltam mostanság a blogolást, írást. Ezt szeretném majd megszüntetni, szeretnék aktívan írni akár csak random gondolataimról is. Most az újabb projektem az lesz, hogy a "rólam" menüpontot újraírom, felfrissítem. Teljesen más a stílusom már azóta, mást tartok fontosnak megemlíteni, nem érzem igazán magaménak. De egyszerűen folyamatosan csak tolom magam előtt mint sok már feladatomat is.

Az elmúlt hetekben olyan vagyok mint a mosott sz*r. Nem igazán értem, hogy mi lett, valószínűleg ez a csodálatos időjárás sem tesz jót. Hiába alszok esténként egész nap alig bírom nyitvatartani a szemeimet. Gondolom a hormonháztartásom a feje tetején áll.

Visszakanyarodva a legutóbbi poszthoz. Végül nem vállaltam el a mérnöki pozíciót. Nevetségesnek éreztem volna magam benne, nevetségesnek éreztem volna a szituációt, hogy én mint mérnök. Tényleg hízelgő volt, hogy egy ekkora lehetőséget ajánlottak nekem, de nem véletlen vannak mérnök képzések. Lassan 30 évesen már nem akarom magam ráerőltetni olyan dologra, ami nem érdekel. Mert nem érdekelt volna az egész, csak időhúzás lett volna meg legalább fizet. De én nem ilyen vagyok. A hülye lelkiismeretem nem engedi ezt meg. Jelenleg tengek. Nem nagyon vannak lehetőségek, vagy ha találok is valamit természetesen vagy nincs visszajelzés vagy minden Pesten van, nekem az meg nagyon messze van, felköltözni nem akarunk. Szerencsétlen helyzetemre az ország egyik legnyomorékabb részén élek, párom nem is akar innen elköltözni (nem értem még mindig, hogy miért), így a gyári meló - eladó - lakatos hármasból választhatok igazából. Hatalmas jövő. Találtam egy junior social media manager pozíciót, beadtam rá, még mondjuk tart a jelentkezés, bár szinte biztos vagyok benne hogy úgysem jönne össze. Próbálok pozitív lenni, de azt érzem hogy a 29 évemmel már túl öreg vagyok oda, ahova tartozni akarok. Pedig se öreges szemléletem nincs, se lemaradva nem vagyok a trendekkel. Sokszor már csak azért olvasok el egy-egy hirdetést, hogy lássam mik az elvárások, lássam, hogy milyen irányba fejlesszem magam itt a szabadidőmben. Csak hát sok helyre tapasztalat nélkül fel se vesznek, de egy új területben hogy gyűjts tapasztalatot, ha nem is engednek oda? Ördögi kör. De legalább már kezd körvonalazódni, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Örülnék, ha sikerülne kreatív vonalon elhelyezkedni. Azon is gondolkoztam, hogy valami kis cuki karaktert készíteni, hozzá nagy bölcsességek, vicces jelenetek instagramra. Folyamatosan agyalok ezen, hogy milyen egyedit lehetne még alkotni, ami nincs már, hogy mivel lehetne kitűnni. Szerintem mondjuk animációs kisvideók is kellenének, ahhoz meg sajnos nem értek, bár jó lenne megtanulni :)

Kicsit el vagyok veszve az időben, az életben, de ez szerintem a blogon is észrevehető. Viszem jövő héten a tengerimalacainkat is orvoshoz, végre sikerült egzotikus állatorvoshoz eljutni, ugyanis az egyikkel valami nem oké. Az orvos azt mondta így a leírásomból, hogy ciszta. Remélem semmi komoly. Azért nevettem rajta, hogy lehet ő is cisztás mint én. Ezek a nők, állandóan csak a baj van velük.

Vasárnap lesz a szülinapom. Jön a család ünnepelni, bár egyáltalán nincs semmi ünneplő hangulatom, folyamatosan gondolkodom valami kreatív játékon, hogy ne csak csendben üljünk mint eddig, de nem igazán van ötletem.

Hamarosan megcélozzuk Dániát is. Már várom, jó lesz már kicsit kiszakadni innen, jó lesz már végre újra repülni és nem csak motoron ülni. Barátnőmékkel megyek ki. Szedem össze minden tudásom az országról, az emlékeimről. 

Régebben ugye sorozatok is feliratoztam, gondolkodtam rajta, hogy elkezdem újból majd csinálni, csak ide kerülnének ki a feliratok, és az összed eddigi feliratom is belinkelném ide. Ha már lenne valami végre, amivel le tudnám kicsit kötni magam és nem csak azon agyalnék, hogy mennyire szerencsétlen vagyok az tök jó lenne.

Fu, nagyon összevisszaság lett ez a poszt, de körülbelül itt tartok most az életben. Keresem az utam, önmagam.