"Ismeri a karóhoz láncolt elefánt meséjét?

Általában ezt a metaforát a saját magunkat visszafogó hitünk körbeírására használjuk. Hiszen a legtöbb ember sokkal többre képes, mint azt gondolná magáról. De kezdek ráébredni arra, hogy én a jövőhöz láncoltam magam, és ezért nem fordítottam kellő figyelmet a jelen pillanataira, amik erre rászolgálnának. Mostmár pontosan tudom, hogy az utunk során beiktatott megállók alkotják a valódi életünket. Amit itt és most élünk meg. És olykor pont ezen pillanatok révén rajzolódik ki előttünk a jövő egy új és izgalmas víziója.

Az ember rájön, hogy többé már nem fél a jövőtől, mert a jelenben döntjük el, hogy valóra válnak-e az álmaink, és hogy azzá válunk e, akivé mindig is akartunk. Bátorság kell ahhoz, hogy ne csak a jelenben gondolkodjunk. De előfordul, hogy egy másik ember nézőpontja helyezi új megvilágításba a jövőnket."

Az utóbbi időben - hiába voltam itthon és lett volna rá időm - nem igazán néztem sorozatokat. Az elmúlt napok voltak erre kivételek, amikor 2 sorozatot is végignéztem. Mind a kettőről írni fogok, de elsőként arról, ami a mélyebb nyomot és hiányt hagyta bennem. Ez pedig a nemrég megjelent sorozat a Prime-on, a Maxton Hall. A sorozat Mona Kasten - Save Me! című regényén alapul. Főhősünk Ruby, egy hátrányos anyagi helyzetű családból származó lány, aki minden áron be szeretne kerülni az Oxfordra. Céljáért pedig keményen tanul, dolgozik, és igyekszik láthatatlan maradni, hogy semmi se tegye tönkre tervét és céljait. Azonban ekkor jön James Beaufort, a kőgazdak családból származó kis ficsúr, aki rendesen bekavar a sztoriba.

A véleményemért kattints a bővebbenre :)

Imádtam. Nem egy erős sorozat, mondhatni rettentően sablonos, sok jelenetnél könnyű kitalálni, hogy mi fog történni, de mégis valami megfogja az embert benne. Nekem nagyon tetszettek ai idézetek, az életről való gondolkodás, hogy megmutatja azt, hogy sajnos sokszor igenis a pénz az úr, és hogy mennyivel előrébb tudnak kerülni a pénzes emberek - és hogy mennyire könnyen tönkre tudják valakinek tenni a kőkeményen összeizzadt munkáját és életét. Nagy erőssége a sorozatnak a benne végbemenő karakterfejlődés. Jó volt látni, ahogy James egyre nyitottabb lesz, ahogy felismeri végre, hogy az életét ő éli és nem az apja, hogy saját magának kell kedvezni. Nagyon tetszett, hogy Rubyt már az első percektől kezdve erősnek mutatták, és nem a sablon "csendes lányból hirtelen a suli királynője lett" szálat vonszolták. Jó volt látni, hogy szembeszállt a gazdagokkal, nagyon tetszett, ahogy beolvasott mindig Jamesnek, főleg azért mert hatalmas igazságok hangzottak el. A pénzes kölkök sokszor hiszik magukat különbnek, felsőbbrendűnek, csakmert jó családi körülményekbe születtek, de amúgy a legtöbb életképtelen és anyuci meg apuci pénze nélkül semmit se érnének el/érnének a világban. Ha valaki úgy nézi ezt a sorozatot, hogy közben kicsit gondolkodik is, ha valóban odafigyel az elhangzott mondatokra hatalmas életigazságok vannak benne. Fő témája szerintem az önismeret boncolgatása, mind Ruby, mind James, mind a mellékszereplők (például Lydia sztorija is nagyon érdekes volt számomra) fő célja, hogy végre önmagukara találjanak. Gyengeségnek két dolgot tudnék mondani - az egyik ugye a klisé, amit már említettem. Maga a történet rettentő klisés. A másik pedig hogy minden annyira gyorsan történt. Egyik pillanatról a másikra az ellenségekből szerelmesek lettek, szerintem kicsit részletesebben is fel lehetett volna építeni, hogy hogyan alakulnak ki James érzései Ruby iránt. De összeségében nekem egy nagyon kedves sorozat lett, és örültem neki, hogy berendelték a második évadot. Nem olvastam a könyvet, de valószínűleg utána fogok nézni, érdekel, hogy a könyvben milyen részletek vannak, amelyek segítenék az apró lyukakat befoltozni. Amit még megemlítenék, hogy nekem nagyon tetszettek a karakterek és a színészek. Ruby egyszerűen meseszép.

Nem írnék többet róla, mert nem szeretek spoilerezni, és így is lehet 1-2 dolog kicsit spoileres. A végén ledöbbentem. Baromi jó vége lett. Nézzétek meg ti is :)