2020.03.20. 20:46, Letti
Salut!
Tudom, nem ezt ígértem tegnap, de a mai napon használhatatlan vagyok. Amim fájhat az fáj, hipochonderként minden fájdalomhoz valami halálos betegséget is képes vagyok rendelni, orvos meg ugyebár jelenleg máshol kell. A Dániás posztom sokkal nagyobb lélegzetvételű, sokkal több időt vesz igénybe, hogy részletesen átgondoljam mi is történt velem, de hogy ne maradjon a blog poszt nélkül úgy gondoltam megírom a már korábban emlegetett Skam France 5. évadáról a véleményemet. Őszintén eddig a pillanatig úgy voltam, hogy nem lesz semmi poszt ma - ez a fogfájás kikészít - de hát összeszedtem magam, az energiáim. Egyébként vannak még ilyen véleménykifejtős posztokra ötleteim (aktualitásokról, nem sorozatokról, nyugi) és készülnek a nyelvleckék is! Holnap ígérem nem sorozattal jövök! Na szóval, az 5. évad.
Fontos információ: a teljes 3., 4. és 5. évadot eléred a youtubeon a francetv slash csatornán!
Az írás spoilereket tartalmazhat!
Ez az évad már az eredeti szériától független, David (a francia sorozat rendezője) agyszüleménye, ami elsőre jónak is tűnhet, tök fontos témát találtak fő témának: hogyan éljünk, ha valamilyen téren hátrányos helyzetűek vagyunk egészségügyileg. A főszereplő ezesetben elveszíti a hallását. Imádtam az alapötletet, rengeteg elképzelésem volt, hogy miket lehetne esetleg belevinni, megmutatni. Na hát ezzel szemben az évadot ha nem is utáltam, de hatalmas csalódás volt számomra. Miért? Több részen keresztül egyszerűen nem haladt előre minimálisan sem a cselekmény, így a vége számomra összecsapott és valamilyen szinten lezáratlan is lett. Oké, tudom, jön a 6. évad - reméljük minél hamarabb mostmár, mert a sztori, ha igazak a hírek, rohadt jónak ígérkezik - de egyszerűen többet vártam az évadtól. Azt gondoltam jobban megismerjük milyen is úgy élni, hogy elveszíted a hallásodat, hogy hogyan dolgozza ezt fel, és a baráti társaságtól is nagyobb támogatást vártam a sztori végén (hát mennyire cuki lett volna ha a Le gang jelnyelvet tanul??? Csak egy pár mp-es jelenet erejéig...).
Igazán Arthur személyiségét sem éreztem, egyáltalán nem éreztem a karaktert olyan közel magamhoz, mint a korábbi évadok főszereplőit. Tetszett, hogy elkezdték bevonni a történetbe a családi erőszakot, de valahogy ezt a szálat is teljesen lezáratlannak éreztem. Vagy csak nem figyeltem oda? Klipről klipre, napról napra követtem, mégis voltak olyan klipek, amikor úgy éreztem semmi idő nem telt el, semmit nem haladtunk előre, mégis ha ránéztem hanyadik epizód vagy hárommal előrébb jártunk..
Arthur és Basile kapcsolatának a megmutatása pozitív volt, még több jelenet is lehetett volna velük. A szerelmi háromszögnek nem igazán értettem mi jelentősége volt. Ha én elvesztem a hallásom valahogy nem ez lenne a fő bajom... Persze, értem én, hogy zavarodott volt, jó volt, hogy megismert valaki "hozzáhasonlót", SPOILER és élveztem is a Noee-val kialakult kapcsolatát, de ez a megcsalós dolog egyszerűen felesleges volt az egészbe SPOILER VÉGE, főleg úgy, hogy a barátnő mindent megtett, hogy a főszereplőnknek jobb legyen.
Amit pozitívumként viszont valóban ki tudok emelni, az Robin Migné alakítása. Egyszerűen zseni ez a fiú. Az alakítása fenomenális volt, csak sajnos a sztori miatt mégse tudta közelebb hozni hozzám Arthur karakterét.
Az évad lezárása gyönyörű volt. Azon sírtam. Egyszerűen csak meghatott az, ahogy ott álltak együtt, fogták egymás kezét, és éreztették, hogy valaminek eljött a vége.
Nem ez a leggyengébb évada a sorozatnak. Tekintve, hogy az első két évadot konkrétan tényleg csak lemásolták - még a párbeszédeket is - azokat nem tudom sokra vélni, de ezt elnézhetjük a sorozatnak, hisz ez volt az első remake. Továbbra is a harmadik évad a legerősebb az én szememben, és nagyon remélem, hogy a hatodik azt is képes lesz überelni!