Szia.

Kicsit elhanyagoltam mostanság a blogot, tökre bánom, de egyszerűen ezen a héten minden nap olyan nevetségesen fáradtan keltem, hogy hihetetlen. Kb. tényleg csak aludni voltam képes. Gondolom a millió front és telihold, meg hogy rettentő stresszes vagyok az elmúlt napokban. Igen a scrapbook sunday elmaradt, mert még azt sem csináltam :(

Ma van hivatalosan egy hete, hogy nem dolgozom a cégnél. Megtörtént a keddi kis ismerkedés is az új cégnél vagyis talán leendő új cégnél. Ez a helyzet viszont még nagyobb stresszt pakolt rám, mint amiben eddig voltam. És nem azért, mert nincs munkám és úristen mi lesz velem.... hanem mert kaptam ajánlatot, viszont szívem szerint azt mondanám rá, hogy nem. Tervezőmérnök pozíció lenne (tisztázzuk, se mérnöki végzettségem, se tapasztalatom, de még csak műszaki ismereteim se!!!!!) műanyag csomagolótálcákat kellene tervezni olyan cégeknek mint pl. a Bosch. Tökre jól is hangzik, wow mennyi értelmet láthatnak bennem, ha felajánlanak egy ilyen pozíciót nekem, tökre örültem először.... de kedden amikor bementem megnézni, hogy pontosan mit is csinálnak a mérnökök egyszerűen rájöttem: engem ez rohadtul nem érdekel. Igazi csajos csaj vagyok, így a műszaki dolgok olyan távol állnak tőlem mint innen Japán, és nem is érzek rá affinitást, hogy megtanuljam. A srácok baromi cukik voltak, mindenki nagyon kedves volt velem. Ez a munkahely mellett szól, plusz az is, hogy közel lenne hozzánk, nem kellene buszozni. De egyszerűen nem látom annak értelmét, hogy mindenkivel megutáltatom magamat, mert minden kattintásra várnám a visszajelzést, hisz annyira nem értek az ilyen dolgokhoz. Persze, szeretem a tervezést- de a grafikai tervezést!!!! Nem ezt..... nem fészkeket meg anyám tudja miket kialakítgatni a tálcákra. Tegnap voltam talán a legmélyebb ponton ilyen téren hogy mit csináljak... azt érzem, hogy a környezetem erőlteti rám, elvárják tőlem hogy fogadjam el, hisz nincs más, lenne legalább pénzem, ha nem tetszik majd felmondasz megint, ott a próbaidő.... Én nekem ez a mostani felmondás is annyira nehéz volt, hagyjatok már ezzel a felmondogatósdival. Maximalista vagyok, gyűlölném, hogy minden nap úgy kell bemennem, hogy most se fogom tudni hozni a szintet, az elvárást, most se fogom tudni, hogy mit is csinálok.

Viszont nincs semmi munka. Ideig-óráig el van az ember, van 3 hónap munkanélküli, de utána mi lesz? Persze az idő alatt azért van lehetőségem könnyebben munkát találni, hisz azonnal tudok ugrani, ha interjúról van szó. És ugye az is ott van, hogy ki tudja nem-e annyit akarnak, hogy bekerüljek a céghez és idővel raknának engem olyan pozícióba, ami sokkal testhezállóbb? Maga a cég tényleg szimpatikus, a főnök is, a kollégák is (végre megszabadulnék az idióta női közegtől). De nem érdekel amit csinálnék.......

1 hete vagyok hivatalosan is álláskereső, így annyira elkeserednem se kellene szerintem, illetve kijelenteni, hogy nincs semmi mert... 1 hét alatt túl nagy megváltást nem tud sok minden hozni. 

Mit csináljak? Úgy szeretnék valami jelet....

Szia.

Újabb péntek, újabb AI art Friday poszt. Szintén vegyesen hoztam a képeket, lesz benne olyan, ami én generáltattam, lesz olyan, amit párom. Most eléggé sötét képek születtek, pontosabban főként azok tetszettek.

A saját filmes plakát házimhoz generáltattam az első képet. Első kiindulási pontom az volt, hogy valami vikinges filmposztert fogok készíteni, de valahogy végül nem akart összejönni. (Végül hackeres lett, amihez szintén én generáltam az összes felhasznált képet). Ez a kis sötét, norvégos házikós kép is így készült el. Imádom ezt a fajta hangulatot, ezeket a fajta képeket. Próbálkoztam tovább a lineartokkal is, több is készült belőle, az egyik kedvencem ez a rózsaszín lett.

A folytatáshoz kattints a bővebbenre! :)

Szia.

Elértünk ide is, megszületik az utolsó bejegyzés ebben a kis sorozatban. Ma van az utolsó napom a munkahelyemen. Boldog vagyok. Itt ülök bent a laptop előtt, és csak próbálom összeszedni a gondolataim. Az elmúlt két évre nem tudok feltétlen úgy visszagondolni, hogy rossz lett volna. Sőt... rengeteget köszönhetek ennek a munkahelynek mind szakmailag, mind emberileg. Megismerhettem egy számomra addig teljesen idegen területet, és úgy érzem (visszajelzések alapján), hogy sikerült egész ügyesen kitanulnom a csínját-bínját. Persze end-to-end recruitmenthez közöm se volt, így bőőőven lenne miben fejlődni, de én azt érzem, hogy nekem toborzási területen ez elég volt, nem szeretnék mélyebbre menni benne. Jó volt, szerettem csinálni, de nekem ebből ennyi elég volt. Én ehhez a munkához túl introvertált vagyok, és sokszor már túlságosan is fáradtnak éreztem magamat munka után. Nem élveztem, hogy állandóan menni kellett, hogy állandóan szerepelni kellett. Viszont mégis kimozdított a komfort zónámból, utáltam telefont kezelni, utáltam szerepelni, mostmár mind a kettő megy gond nélkül, egyszerűen csak fárasztó. Az elmúlt fél évben éreztem igazán azt, hogy elég volt, elfáradtam, nem vagyok megbecsülve. Jöttek vissza kismamák, velük sem voltam igazán kibékülve, a közvetlen vezetőm is azóta is bolondult meg igazán, mióta az egyik pióca folyton ontja a mérgét bele. Előtte se voltunk annyira jóban, de azóta különösen meghülyült.

Fog-e hiányozni? Persze. Egy szép, kényelmes irodában dolgozhatok, van büfén, naponta friss reggeli és ebédválaszték, busz, Photoshop AI. Ezek mind hiányozni fognak, ahogy azok az emberek is, akikhez valóban sikerült közel kerülnöm. Az utóbbi időben már tényleg túlságosan egyedül maradtam, akikkel igazán jóban voltam mind elmentek a cégtől. Megyei színvonalban már tök jól kerestem, az a pénz is azért fog hiányozni. Tervezhető volt az időm, ha el kellett mennem elmehettem, majd ledolgozom. Ezek mind nagyon pozitív dolgok. De egyszerűen ha az ember nem érzi jól magát a környezetében akkor el kell gondolkodni, hogy ér e bármi ennyit. Én kezdtem mentálisan rámenni, nem aludtam már jól, nem volt kedvem már bejárni, és ezt mind a közvetlen környezetemnek köszönhettem. De tapasztalatszerzésnek tökéletes volt, lettek igaz barátaim, és köszönöm, hogy ők vannak nekem. Tudom Brigi, hogy te olvasod ezt most! :) <3

Bízom a legjobbakban, bízom benne, hogy megtalál az, aminek meg kell engem találni. Bízom benne, hogy megérdemlek én is egy olyan munkahelyet, ahol megbecsülnek, szeretnek és támogatnak engem. Ahol a munkám ér valamit, ahol éreztetik velem, hogy jó hogy vagyok. Nem cserélném el ezt a 2 évet másra, mert igazából az elmúlt fél év volt az, amit őszintén megszenvedtem. Előtte egészen elvoltam. Szerettem. Tényleg hosszútávra gondolkodtam, amikor eljöttem az interjúra ide. Őszintén mondtam nekik, hogy nem pár évben gondolkodom, de ezt így hozta a sors. 

Bánom? Minimálisan. A fent felsoroltak miatt igen, bánom egy kicsit. De ez körülbelül addig fog tartani, amíg nem találok mást. :)

Ha te is úgy érzed, hogy kezd tarthatatlan lenni a helyzet akkor lépj. Helyetted senki se fog lépni, és ha valami szar akkor az valószínűleg max rosszabb lesz. Nem jobb. Hatalmas nagy erő és bátorság kell hozzá, de mindig helyezd önmagad az első helyre.