Ez nem tud jobb csak egyre rosszabb lenni.

Ma vagyok a cégnél 1 hónapja és 1 hete, de mintha évek óta mérgezne az egész. Azt sem tudom, hogy pontosan hol kezdjem a ventillálást. 1 hónap alatt elérte a csodálatos főnököm, hogy ne legyen kedvem bejárni, ne legyen kedvem semmihez és undorodjak tőle. Főleg a mai megszólalása után... De kezdjük az elejéről.

3 hét után volt már egy teljesítményértékelésünk. Jókedvűen mentem be, bíztam benne, hogy azért pár dicsérő szót is kapni fogok... hahaha hát rohadtul elhittem. Igazából azzal jöttem ki, hogy egy "szervezetbomlasztó kígyó vagyok, aki mindenkinek csak rosszat akar". Hm. Nem gondoltam eddig így magamra, de természetesen elgondolkodtatott, így kikértem másoknak is a véleményét. Egyöntetűen mindenkinek az volt a véleménye, ami nekem is: mindent lehet rám mondani, csak azt nem hogy szervezetbomlaszót kígyó. Az ilyen 2 hetes levont véleményekkel mindig ez volt a bajom, hogy igazából semmit se tufsz valóban levonni valakiről. Annyira kevés idő. És hogy mi miatt kaptam meg ezt a csodás címet? "Imre nem tudja megtartani az EHS oktatást, mert elfoglaltsága van, viszont amikor neki jó lenne, akkor üzemorvosnál lesznek. Hétfőn délelőttben kezdenek. Mit tudunk tenni ilyenkor?" Ez alapján én be akartam köpni az EHS specialistánkat, hogy nem akar dolgozni..... FELVÁZOLTAM a helyzetet röviden, hogy értse mi a problémám... nem beköpni akartam, segítséget kértem. Ha valakit beköpni akarok, akkor az nem így néz ki szerintem. Mivel az az ember vagyok, aki így is hajlamos mindenért is önmagát hibáztatni és teljesen magába fordulni, kattogni, mondanom sem kell hogy mennyire látszott rajtam minden. Pedig nem akartam hogy látszon. A közvetlen kolléganőmet imádom, nagyon aranyos, segítőkész és tényleg minden rezzenésemből tudja már kb ha baj van. De a főnökünk katasztrófa. Fél évvel idősebb nálam, sokak szerint félti a helyét és emiatt tekint rám így. 

A bővebbenre kattintva folytathatod a poszt olvasását.

Na hát ez a hetek alatt semmit sem változott. Semmi feladatot nem kapok, míg a kolléganőm konkrétan meggebed a feladataitól. Hiába megyek oda, és kérek valamit, nem kapok. Bennem egyszerűen nem bízik vagy én nem értem. Kellemetlenül érzem magam, feleslegesnek érzem magam. Talán az egyik legrosszabb ez, amikor feleslegesnek érzed magadat a munkahelyeden. Nem érzem, hogy engem szeretne oktatni, fejleszteni, mikor végre valamit magyaráz is én menjek kávét adni, én menjek szörpöt adni... és megint mindenről lemaradok ami nekem nem lesz átadva. Rettentően elegem van, de egyszerűen semmi más lehetőség nincs. Folyamatosan csinálom a grafikus sulit, erről is lesz majd külön poszt, de hát abból is még van fél év, mire kiépítesz egy vendégkört.... dolgozni szeretnék a portfóliómon is, de egyszerűen munka után nincs rá energiám... 

A mai napon volt egy kb. 10 perces beszélgetésünk a főnökkel. Mondta, hogy ő el akarja kerülni, hogy egy olyan környezetet hozzon létre, amibe nem akar a beosztottja bejönni és nem akar ott lenni. Gratulálok, 1 hónap alatt létrehoztad. Értem én, hogy egy bunkó paraszt vagy alapból és ezt tudod is, de ha már tudod próbálj meg dolgozni rajta. Senkit se szerették még azért, mert bunkó és egy kérdés megválaszolása is fáj neki. Szívem szerint felröhögtem volna. Az 1 hónap alatt már 2,5 hetet volt szabin amúgy, tehát még inkább nem értem a vádjait. Annyit érzek, hogy próbálkozhatok, igyekezhetek... le se szar engem. Konkrétan probléma volt az, hogy szervezett vagyok. Elnézést, én nem tudok fejetlenségben dolgozni, mert annak megvan az eredménye is. Csomó mindent elfelejtek, ha nincs rendszerezve, felírva, nekem ez így nem megy... 

Nem tudom meddig fogom még itt bírni. Bárcsak lenne más. Esküszöm két dolog szól a hely mellett: jól fizet + a közvetlen kolléganőm.