Visszatértem.

Hivatalosan is lezárult életem egyik meghatározó korszaka. 19 évnyi tanulás után én is kiszállok az iskolapadból és elkezdem az életem felépíteni, talpra állni teljesen.

Magam mögött tudhatok egy aránylag jó érettségi bizonyítványt, egy OKJ-s végzettséget, két nyelvvizsgát, és ami a legfontosabb, két diplomát. Igen, mától hivatalosan is kétdiplomás munkanélküli lettem, és igazából mindjárt elszégyellem magam, hogy ennyit mertem tanulni mert hát ugye az egyetemisták csak lopják a napot egyesek szerint. :) Ebben a két diplomában kőkemény munkám van, és nem csak eltöltöttem az 5 évet az egyetemen, hanem valóban tettem is érte, hogy előrébb jussak és ne csak tényleg melegedni járjak be. Vagy épp mint ahogy sokan csinálják be se járnak.

Nem vagyok én sem tökéletes. Nekem is voltak olyan óráim, amire egyszerűen nem vett rá a lélek, hogy befáradjak. Vagy korán reggel volt, vagy egyszerűen annyira unalmas volt, hogy az első 15 perc után már forgolódtam. De a legtöbb órámon ott voltam, szorgosan jegyzeteltem, és amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy a jegyeim valóban a tudásomat tükrözték, és nem pedig a telefonom képernyőjét vagy egy papírfecnit. Puskázik mondjuk valaki még papírból? Igaz rám sose volt jellemző, inkább kifordultam a padból és önként adtam volna fel magam, minthogy lemásoljam. 

Itt vagyok. Túl vagyok az államvizsgán is. Sikerülhetett volna jobban is, kaphattam volna jobb tételeket is, de lehetett volna sokkal rosszabb helyzetem is, úgyhogy minden tökéletes. :) Négyes lett.

A tájpotenciál és tájtervezés, valamint a fenntartható turizmus tételeket kaptam. Az egyetlen problémám az volt mind a kettővel, hogy olyan példákon kérték tőlem számon, ahol vagy ezeréve voltam, vagy kb. még sose. Így a "mit fejlesztenék fenntarthatósági szempontból Ópusztaszeren?' kérdés rendesen megfogott, hisz 15 éve voltam utoljára, azóta meg rengeteget változott, nem tudtam mi van ott. 

De négyes lett. A tanáraim nagyon aranyosak voltak, néha már tényleg a számba adták a válaszokat, és hálás vagyok, hogy nem fintorogtak, megaláztak, csakmert esetleg valami nem jutott eszembe. Remélem ők is úgy nézték a feleleteket, hogy 1 percem volt felkészülni mindössze, átgondolni, így persze, hogy néha csapongtam. 

De vége van! :)))) És most várom a diplomámat. :)